A legnagyobb ballépésem

Annyi és annyi olyan történetünk van életünkben – különösen, ha az ember 50 felé közelít -, amit legszívesebben kihagynánk. A nem kívánt események között aztán időnként sorrendet is állítunk. Hát nálam vezet és a legnagyobb ballépésként tartom nyílván, hogy eleddig nem tanultam táncolni. A többi utána eltörpül, sőt nem is számít. Miért? Mert bármi, ami eddig történt velem az egyszeri, vagy időszakos élmény (balsiker) volt. De folyamatában akkora marhaságot nem csináltam mást életem során, mint hogy tudattalanul táncoltam diszkóban, bálban, házibuliban és bárhol, ahol lehetőségem adódott. Ezzel egyébként nem csak magam, hanem partnereim is kellemetlen helyzetbe hoztam, még ha tapintatosan nem is hozták tudomásomra. Mondhatom azt, hogy hülyét csináltam magamból és a környezetemből is évtizedekig a táncolni nem tudásommal. Ember! Ez ám a bűn. E vétket most azonban megpróbálom helyrehozni és biztatom a hasonló lelki terhet hordozó embertársaimat is, hogy ne csüggedjenek, mert van remény és megoldás, úgy hívják: Stúdió 2000 TSE tánctanfolyam.

Magam pár nélkül, egy próba kihagyással kezdtem. Olyan táncokkal indultunk, - vagy még negyvenen Kiskunhalasról -, mint rocky, tangó, bécsi, angol keringő, foxtrott, salsa stb. Tömény. Nagyon is. De a harmadik próbán már volt, ami fejből ment. Na persze csak pár pillanatig nem kellett Juhász Ágit, vagy a Tóth Szilárdot (ők a tanáraink) figyelni, de zenére járt a láb szabályosan. És az a pár másodperc eddigi életem táncos fiókjának csimborasszója volt. Szóval a tánctudásom terén a „múltat végképp eltörölni…” akciót gigászi léptekkel kezdtem február végén. A Kiskunhalasi MÁV Székház poros parkettáján tett suta lépéseim egyébként csak átmeneti zavart okoztak és azt is gyorsan feledtette a hasonló felkészültségű társaim jó kedvű nevetése, mert hát magunkon és másokon is röhögünk időnként, de ettől még szebb az a másfél óra, amit ritmusos taglejtéssel töltünk hetente egyszer. Ja és a tanáraink: kedvesek, türelmesek és nagyon tudnak táncolni. Van olyan érzésem, hogy az élet egyéb területére is adaptálhatnák hozzáállásukat. Már mint azt, hogy ha valami nem sikerül elsőre, akkor az illetőt nem kell a betonba döngölni, majd páros lábbal a fején ugrálni, ösztönözve arra, hogy jól és mosolyogva csinálja azt, amit sosem tett még. Sőt újra és újra megmutatják a helyes lépést, olyan módszeresen, hogy már én szégyellem magam időnként az értetlenségemen.

Tehát az általános konklúzióm tánctanulás ügyben. Sosincs későn elkezdeni. Nem baj, ha nem jönnek össze a lépések elsőre, tizedikre stb. Az se baj, ha nincs párod időlegesen (nekem lett, mert azt is szervezett a Stúdió 2000 TSE). Előbb utóbb sikerélmény ér. Jó a társaság, mert a tánc jóra nevel. Többek között arra, hogy figyelj magadra, úgy, hogy másra, másokra is koncentrálj! Ne hagyd abba soha! És ha ezt születésed óta teszed, mire a halálod órájához érsz egészen jó kezdőtáncos leszel. Szóval táncolni eddig nem tanuló embertársaim még nincs későn újra gondolni, mi is volt a legnagyobb ballépésünk és hogyan tehetjük jóvá azt. Én adtam egy tippet. És ha valakinek egyéb cél is kell, hogy kedvet kapjon, hát annak azt mondom április 26-ig még sok lépést megtanulhat, akkor ugyanis életünk ballépéseinek korrigálására a Bibó István Gimnázium Sportcsarnokában óriási lehetőség nyílik a Retro-Gálán, amit ugye mondanom sem kell a Stúdió 2000 TSE szervez.

2008. március 23.

Kovács Iván